Perui utazásom

 

Peru. Egy olyan ország, ahova magyar embernek csak ritkán adatik meg a lehetőség, hogy elutazzon. Egy olyan ország ami tele van kihívásokkal, kalandokkal, csodás látnivalókkal. Ahol egyaránt találhatsz 30 fokos amazonasi dzsungelt (Iquitos) valamint több mint 6000 méter magasan lévő havas hegycsúcsot (Ausangate). Ahol két nagyobb város között 10-20 órákat kell utazni buszon szerpentines, hegyvidékes utakon- amit persze kompenzál az utasoknak biztosított kényelem és a lélegzetelállító kilátás. Ahol az emberek nagy része kedves, nyitott és segítőkész. Ahol egyik pillanatban iszonyatos erővel süt a nap, a következőben pedig villámok közepette leszakad az ég és kezdetét veszi a monszun időszaki vihar. Ahol az európai ember felnéz a csillagok által beborított esti égre, és összezavarodva érzékeli, hogy a Föld másik féltekén semmilyen konstellációt nem ismer fel, egyedül a Hold (annak is fordított alakja) adhat némi biztonságérzetet. Ahol nyáron van karácsony és télen van a jó idő. Ahol minden hegycsúcsot és szigetet ami maszkulin energiával rendelkezik Apu-nak hívnak, ősi kecsua nyelven. Ahol koccintás helyett a helyiek először a földre öntenek a poharukból néhány cseppet, hogy áldozzanak a Pachamamának (Föld-anya). Az ország, amit rengeteg Inka-korabeli misztikum, hihetetlen építmények, valamint izgalmas történet övez. Ahol mindenkinek van egy magyarázata arra, hogy hogyan keletkezett a Titicaca-tó és hogy vajon miért sós a vize. Ahol minden város tele van szabadon mászkáló kutyákkal, de egyik sem sovány vagy éhezik, hisz minden ház és bolt előtt találni nekik kikészített tápot és vizet. Ahol a kínai kaját “chifa”-nak hívják és teljesen sajátos, perui módon készítik el. Ahol biztos, hogy minimum hetente fel fog vonulni egy csapat helyi ember, tradicionális népi ruhákban, és este 11-ig pánsípon és hatalmas dobokon játszva, “sikuri”-t előadva járják majd vidáman az utcákat...

  

Perui utazásom 2021. július 4-én kezdődött. Madridi átszállással, egynapos pihenővel, rengeteg Covid- teszt/oltás dokumentummal valamint egy majdnem 12 órás repülőúttal a hátam mögött végül nagy nehezen megérkeztem Limába.

Azóta volt szerencsém megismerni többek között Limának több kerületét, Ayacucho-t, Cusco-t, Puno-t, Taquile-t és még sok más helyet. Rengeteg tapasztalattal gazdagodtam, sok bátorságot és új perspektívákat is szereztem, amiket remélem a jövőben hasznosítani is fogok. Persze rengetegen őröltségnek tartották, hogy mégis mi az hogy "ilyen fiatalon elindulok a világ túloldalára", azonban én egyre inkább azt érzem, hogy vannak olyan személyiségtípusok akiknek egy ilyen utazás igenis életük részévé kell hogy váljon. Különbözőek vagyunk, és más, személyre szabott leckék kellenek mindenkinek az életben ahhoz, hogy fejlődni tudjunk. Én persze mindig a legextrémebb úticélokat tűztem ki magam elé álmodozásaim során (Tibet, Nepál, India, Dél- Amerika, Dél- Afrika...) és rendkívül hálás vagyok az életnek, hogy még a Covid általi megnehezítések, korlátozások ellenére is sikerült ilyen fiatalon eljutnom az egyik kedvenc országomba: Peruba.

Na de tekerjünk vissza kicsit az elejére... Megpróbáltam kicsit kategorizálva, nagyjábóli sorrendben összegyűjteni eddig élményeimet, tapasztalataimat (persze mindenhez tudnék még oldalakat írni, de mivel nem akarom nagyon untatni a kedves Olvasót, igyekeztem lényegretörőnek lenni):

Repülőjegy

A repjegy vásárlásának folyamatát egyébként külön művészeti ágként kéne fenntartani, annyira bonyolultnak tűnhet elsőre. Nem mindegy, hogy hol és mit nézünk, melyik böngészővel, inkognitó módban vagy anélkül. Illetve az sem, hogy mennyi időn keresztül keresgélünk egy olcsóbb járatot, hiszen az első heti keresés után valószínűleg kapunk jó ajánlatot, viszont ha már egy hónapja vizsgálgatjuk az árakat, azok biztosan meg fognak ugrani. Ráadásul amikor mi vettük a repjegyet, még nyakig benne voltunk a Covid lázban és az emberek épphogy csak kezdtek újra utazgatni. Ez természetesen rengeteg korlátozással és új szabályokkal járt, amiket mondanom sem kell, hogy mindenkinek saját felelőssége kibogarászni... Bónusz pont még, hogy mivel Magyarországról Dél-Amerikába csak átszállással lehet eljutni, ezért 3 ország Covid vészhelyzetre bevezetett törvényeit kellett alaposan megvizsgálni. :) (Egy párszor azért idegrohamot kaptam, ez tény).

Mindenesetre ha ezeket a kellemetlenségeket leszámítjuk (amik senkit se tántorítsanak el az utazástól, mert én például tipikusan az az ember vagyok aki akármennyire is odafigyel, biztos hogy elírja a saját nevét vagy címét a leghivatalosabb dokumentumon is, mégis gond nélkül kijutottam...) akkor ha csak nincsen preferált légitársaságunk, érdemes közvetítő oldalakon vásárolni a repjegyet, ugyanis itt sokkal jobb ajánlatokat kaphatunk. Amire viszont oda kell figyelni nagyon, az az, hogy átszállás esetén hagyjunk magunknak elég időt, inkább számoljunk késéssel és a csomag beszerzésével kapcsolatos esetleges kellemetlenségekre, mert azért nem olyan vicces lekésni egy óceánon túli járatot, vagy éppen csomag nélkül elindulni a világ túloldalára.

Még egy tuti tipp: sajnos a Covid miatt a légitársaságok ügyfélszolgálati telefonszámaik szinte egész nap foglaltak, ezért nem érdemes azzal számolni, hogy bármi gond van, "majd úgyis megoldják". Szóval ha közvetítőn keresztül vettük a repjegyet, akkor a legjobb döntés az, ha a feladott poggyászt már közvetlen módon a légitársaságnál vásároljuk meg, így ugyanis nem kell külön a közvetítőnek továbbítani az adatokat illetve a tranzakciót (volt ebből problémánk, jó kis tanulópénz volt, szó szerint. :D )

Egyébként az út abszolút kibírható, maga a repülő kényelmes, nyugodt és biztonságos volt. (Még a legolcsóbb óceánon túli járat is luxuskörülményekkel van ellátva).

Érkezés Lima-ba

A lima-i reptér eszméletlen jól néz ki, minden nagyon szuper módon ki van találva. Attól függetlenül, hogy rengetegen voltunk a repülőn, nagyon gördülékenyen túljutottunk minden ellenőrzési ponton. A reptéri dolgozók persze jól beszélnek angolul, de nagyon örültek ha spanyol nyelven szóltunk hozzájuk (mondjuk hajnali 4-kor biztos boldogabb vagy, ha az anyanyelvedet használhatod a mindenre rákérdező hiperaktív turistával folytatott beszélgetésed során).

Az első turistacsapda a reptérről kivezető úton található, ugyanis (mint a legtöbb országban) temérdek taxis várja a még mit sem sejtő kicsit bénázó utasokat. Ezen a ponton nagyon határozottnak kell lenni, mert trendi dolog náluk turistáknak kitalált árakkal bepróbálkozni. Mi a biztonság kedvéért előre foglaltunk fuvart az első szállásunkon keresztül, így Pablo nevezetű sofőrünk nagy mosollyal és névre szóló táblával várt minket. :)

A limai közlekedés (de ez nagyjából egész Perura jellemző) egy szóval jellemezve: káosz. :D Viszont ennek a pozitív oldala, amin én nagyon meglepődtem, hogy szinte alig vannak balesetek, és bár nincs olyan másodperc hogy valaki ne dudálna, a sofőrök sosem idegesek, nem káromkodnak, halál nyugodtan vezetnek össze-vissza. Szimplán csak ilyen a stílusuk (otthon elég nehéz elképzelni, hogyha valaki nem tartja be a közlekedési szabályokat akkor ne kapjon ilyen-olyan szépen cifrázott jelzőket).

Los Olivos

Első állomásunk Lima egyik külső, a reptérhez legközelebb eső kerülete volt. Sajnos ez a térség közel sem a legszebb része ennek a csodálatos városnak, viszont pár nap pihenésre, a jet-lag elmúlásáig tökéletes volt. Egyébként nagyon sok rosszat meséltek erről helyről, de semmilyen atrocitás nem ért, sőt, kifejezetten biztonságosnak ítéltem meg Los Olivos-t is (nyilván nem ajánlatos pénzt vagy telefont lóbálva rohangálni az utcán, de ha az ember legalább egy kicsit is odafigyel, akkor kevés az esélye, hogy bármi rossz történne).

Miraflores

Miraflores, (azaz "virágokat nézni") Limának a legszebb kerülete. Ez volt a második megálló, és biztos, hogy egy életre az elmémbe vésődött eme csodálatos kerület. Az óceán partján található, a limai "Centro Histórico"-tól délre. A látvány elképesztő, de szerintem a beilesztett képek magukért beszélnek. :)

Ez egy nagyon modern városrész- nem is a legolcsóbb- gyönyörű házakkal, parkokkal, a legmodernebb épületekkel és éttermekkel. A rendszeres nyüzsgés rá a jellemző, azonban a hatalmas zöld parkok és az óceán partja azonnali megnyugvást biztosít minden látogatónak. A víz rendkívül hideg volt, de a csodálatos hullámokban és a világ minden részéről érkező szörfösökben egyaránt lehetett gyönyörködni.

         

              

Ayacucho

A következő állomásunk kiálasztása Ayacucho városára esett. Ez a város Peru délebbi részén található, Lima és Cusco között, az Andokban. Az eredtileg "Huamanga" nevű helyiséget 1825-ben nevezték át "Ayacucho"-ra Simón Bolívar dél-amerikai függetlenségi mozgalom vezetőjének utasítására, az itt kivívott győztes függetlenségi csata után. Elnevezése egyébként a kecsua nyelvből származik, az "aya" szó jelentése "lélek", a "cuchu" pedig "otthon" vagy/és "kuckó". Ez egyébként nagyon jól jellemzi ezt a  települést, ugyanis a gyönyörű Andok öleli körül a várost, abszolót biztonságérzetet nyújtva a lakosoknak, kirándulóknak.

Ide egyébként kevesebb turista jön, de nagyon sok perui lakos érkezik látogatóba kikapcsolódásként. Az időjárás rendkívül kellemes, egész nap süt a nap, amit a szabad levegőn kb. 20-25 foknak is érzékelhetünk. Viszont nagyon kell vigyázni, ugyanis erős az UV sugárzás is, hiszen a tengerszint feletti magasság itt eléri a 2761 métert.

Még egy érdekesség Ayacucho-ról: a közelben lévő Pikimachay ("bolhák barlangja") nevű barlangban talált leletek alapján eme térség már 22000(!) évvel ezelőtt is lakott lehetett.

Cusco

Nem elégedtünk meg az ayacucho-i magassággal, úgyhogy mentünk keletre, Cusco (3400m) felé. Egy csaknem 17 órás buszúttal a hátunk mögött végül meg is érkeztünk a szent inka városba, melyet a helyiek az "El Ombligo del Mundo" ("a világ köldöke") elnevezéssel is illettek (úgy tartják, hogy amint az embernek is vannak különböző csakra pontjai, úgy Földünkön is megtalálhatóak nagyban ezek az energetikai csomópontok- a köldök területén található a Solar Plexus nevezetű csakra, ez lenne tehát Cusco).

Ez a város azért annyira híres, mivel egykor az Inka Birodalom fővárosa, vallási, politikai és kultúrális központja volt. Állítólag az indiánok által mélyen tisztelt első inka, Manco Cápac alapította. Rengeteg mai napig jó állapotban lévő inka romot lehet itt felfedezni, melyek építési technikájának különlegessége, hogy habarcs nélkül húzták fel a falakat. Hatalmas kődarabokból, tetris-hez hasonló pontossággal összeillesztett építményekről beszélünk (egyébként az egyiptomi piramisokhoz hasonlóan mai napig rengeteg elmélet született arról, hogy hogyan is lett kivitelezve ez az építési stílus, egyértelmű válasz viszont annál kevesebb létezik).

Cusco egyébként az egyik legkedveltebb kiindulópontja a "Világ Új Hét Csodájának" nyilvánított Machu Picchu-hoz vezető útnak.

A város egyébként gyönyörű, bár klausztrofóbiásoknak nem ajánlanám annyira, hiszen rendkívül keskeny macskaköves utcák jellemzik. És rengeteg lépcső. Itt nagyon nincs is szüksége az embernek edzeni járni, hiszen egy egyszerű séta a legközelebbi boltig biztosítja a szükséges napi testmozgást. :D

Az egyetlen negatívum számomra Cusco-val kapcsolatban az volt, hogy egy kissé "turista központtá" nőtte ki magát... Ugyanis rengetegen utaznak ide csak azért, hogy találjanak egy sámánt, aki vagy kokacserjelevelekből olvas nekik, vagy vezeti őket egy Ayahuasca szertartás alatt. Egyébként ezzel eddig semmi baj nem lenne, de mivel elég felkapott lett ez a szolgáltatási ágazat, ezért szinte minden utcasarkon lehet "abszolút hiteles és autentikus sámánokat" találni, akik hihetetlen összegekért hirdetik a fent említett szertartásokat meg egyebeket. Számomra ez egy kicsit elvett az élményből, de ezen kívül nem tapasztaltam egyéb kellemetlenséget.

 

Puno

Na és következzék a város, ami igazándiból egy külön blogbejegyzést érdemel. Jelenleg is itt tartózkodom, majdnem 4000 méter magasan, egyenesen a Titicaca-tó mellett.

A leghíresebb perui kikötővárosként tartják számon. A legmagasabban lévő hajózható tó sós vize rengeteg kincset tartogat az ide látogatók számára (szó szerint, jelenleg több helyen is tiltott az amatőr vagy turista búvárkodás a Titicaca-tóban, hiszen számos, a történelem által jelenleg megmagyarázhatatlan dolgot találtak a tó mélyén: elveszett városok, épületek, szobrok, romok...). A víz felszínén is láthatunk érdekességeket, többek között az Uros nevezetű úszó szigeteket, valamint a kecsuák által lakott Amantaní és Taquile szigetpárost is.

Puno egy nagyon kicsi város, szinte mindenki ismer mindenkit, biztonságos, az itt élők nyitottak és kedvesek. A környékbeli hegységek számos túrázásra alkalmas utakat biztosítanak.

Bár a város egy öbölben helyezkedik el, így nem lehet teljesen ellátni Bolíviáig, (de még így is hatalmasnak és végtelennek tűnik a turisták elő tárulkozó látvány), néhány óra hajózással ki lehet jutni a tó egy olyan részére, ahol mind Bolívia mind Peru környékbeli városait megszemlélhetjük a távolból (beleértve a tavat körülölelő havas andoki hegycsúcsokat is).

Itt egyébként az említett kecsua népen kívül rengeteg aymara is lakik. A legtöbben beszélik is a nyelvet, és szinte mindenkinek a felmenői között számon tartanak aymara vagy/és kecsua származású embereket.

Sajnos a tó vize túl hideg ahhoz, hogy fürödni lehessen benne (10-12 fok) vagy a parton strandokat nyitni, de talán nem is baj, hiszen létezik egy itt elterjedt "betegség" melyet "Pay"-nak hívnak. Nem kell megijedni, hiszen ez inkább egy legenda (bár több ismerősömtől is hallottam hogy ismert olyat aki ádozatul esett ennek a misztikus dolognak.) Ez a jelenség tulajdonképpen annyit takar, hogy vannak emberek akik egyszer csak elkezdenek egy olyan hangot hallani a fejükben (mintha a saját gondolatuk lenne, csak sokkal erősebb) ami azt sugallja nekik, hogy közelítsék meg a tó vizét. Persze ennyi nem elég ennek a csábító erővel bíró "szellemnek", egyenesen azt követeli meg az áldozatoktól, hogyc vessék magukat a vízbe. Ilyenkor az érintettek mintha "zombi módba" kapcsolnának, se szó se beszéd, csak mennek a víz irányába. Sajnos a legtöbb ilyen eset halállal, pontosabban vízbe fulladással végződik, akiket azonban barátaik sikeresen visszatartottak, pont ugyanezeket az élményeket mesélték el később. Hogy ez legenda vagy valóság, azt mindenki döntse el maga. :)

Hegyibetegség

A sokat emlegetett hegyibetegség, mely a magasabban elhelyezkedő városok csökkentett oxigénkoncentrációja miatt alakul ki, szerencsére nekünk nem volt vészes. Igaz, vásároltunk úgynevezett "Soroche" tablettát, melyet mindig a buszutakon vettünk be (paracetamol+aspirin, semmi extra) nem volt részünk se oxigénhiányban, se fejfájásban, se fáradtságban. Egyedül a mozgás volt leterhelő az első pár héten, főleg a cusco-i emelkedőkön; hamarabb kifogytunk a levegőből, de ez is helyreállt már, csak megszokás kérdése volt.

Sokan azonban nehezebben vészelik át ezt az időszakot (perui lakosokat is beleértve), ezért ilyenkor ajánlott sokat pihenni, rengeteg vizet inni, kerülni az alkohol- és túlzott koffeinfogyasztást, akár napi többször kokateát inni vagy kokacserjelevelet rágcsálni (ne gondoljon senki semmi rosszra, itt egy szent, a természet ajándékaként tartják számon ezt az igen hasznos növényt, és szinte sértésnek veszik a helyiek ha a levélből kivont szer fogyasztásával gyanúsítják vagy vádolják őket!).

Buszutak

A nagyobb távokat buszokkal illetve repülővel érdemes megtenni. A legtöbb nagyvárosban található is repülőtér és helyi járatok is, amelyekkel sokkal gyorsabb az utazás. Ez szükséges is, hiszen Peru területe 12-szer nagyobb mint egész Magyarország (emiatt is tartott itt több mint egy hónapig az elnökválasztás utáni hivatalos eredmény kikiáltása, hiszen vannak olyan megközelíthetetlen, elrejtett, magasan elhelyezkedő helységek ahonnan hetekig tart a leadott szavazatok begyűjtése. A jelenlegi miniszterelnök egyébként Pedro Castillo, aki a magának nem túl jó hírnevet szerzett Alberto Fujimori lánya, Keiko Fujimori ellen indult).

A repülőjáratok egyébként abszolút megérik, nem kerülnek sokba, viszont a Covid helyzet miatt több előírás és szabály betartása jellemzi jelenleg mint a buszjáratokat, a követelményeknek való utánajárás pedig elég bonyolultnak bizonyult számunkra, úgyhogy maradtunk a buszoknál, melyeket kényelmes, hátrahajtható, képernyővel és sötétítőfüggönnyel ellátott ülések, mosdó, két emelet és nyugalom jellemez. Egyedüli kivétel ezalól az Ayaucho-ból Cusco-ba tartó buszút- itt is megvoltak a luxuskörülmények, ráadasául nevetséges összegért panoráma kilátással rendelkező helyre ülhettünk; az egyetlen probléma csak az volt, hogy az ígért 8 óra utazásból durván 17 óra lett. Mivel azonban Ayacucho-ban a legtöbb busztársaság "szünetelt" a Covid miatt, ezért egyéb alternatíva hiányában kénytelenek voltunk a Los Chankas nevű céggel menni. Szerencsére megismerkedtem egy francia lánnyal, aki egy nappal előttünk tette meg ezt az utat, és ő előre figyelmeztetett, hogy több órára készüljek a vártnál...

Perut egyébként nem lehet röviden jellemezni. Rengeteget tudnék még írni, és tervezek is a jövőben külön kiemelt témákról szót ejteni, remélem azonban hogy összefoglalónak kielégítő volt ez a cikk. Ha bárkinek bármi kérdése akadt az érintett témákkal kapcsolatban, forduljon hozzám bizalommal, hátha tudok segíteni! Addig is mindenkinek minden jót kívánok, és akik vacillálnak hogy merjenek-e egy hosszabb és messzebbi utazást bevállalni, azoknak csak annyit üzenek, hogy: hajrá! :)

Köszönöm az olvasást. ♡