Az Öt Akadály

Cikázó gondolatok, hirtelen szomorúság, küzködés a koncentráció fenntartásával, vágyakozás... és még sorolhatnánk. Ezek mind olyan tényezők, melyek megnehezítik fenntartani a mindennapi életben a nyugalmat, az egykedvűséget, a kiegyensúlyozottságot. Szeretnénk boldogan élni, azonban a legkisebb külső vagy akár belső változás is kizökkent békénkből. Idegesek, nyomottak vagy éppen demotiváltak leszünk. S mindennek tetejében beletörődünk, mondván, hogy ez a ,,normális", ,,majd elmúlik", ,,nincs mit tenni". Az érzelmeinkkel és érzéseinkkel azonosítjuk magunkat, hagyjuk, hogy azok teljesen átvegyék az uralmat, megkeserítsenek szép perceket, órákat vagy akár éveket az amúgy is igen rövid életünkből, mi pedig behódolunk a szenvedésnek. Elfogadjuk, hogy nem tehetünk semmit, áldozatként, teljes tudatlanságban futjuk ezen köröket.


Azonban a szenvedésből van kiút. A Buddha tanítása pontosan ezt foglalja össze, ez a tannak az egyik létfontosságú alappillére.


"Az Öt Akadály" tanulmányozása és felfogása nagyon fontos szerepet játszik az azt elemző egyén fejlődésében. Ez, a Buddha által kinyilatkoztatott öt mentális tényező segít megérteni hogy honnan keletkeznek az érzések, érzelmek, gondolatok; mi a céljuk; hogyan akadályoznak minket a mindennapi életben a boldogság, nyugalom elérésében valamint azt is, hogy hogyan lehet rajtuk felülkerekedni.


Buddha szerint a szenvedésnek három fő oka van; a Három Méreg, név szerint: a Tudatlanság, a Vágyak és a Harag. Ha ezeket a tényezőket nem kísérjük állandó, tudatos, éber figyelemmel, könnyen felülkerekedhetnek rajtunk, elnyomott szenveket hozván a tudat felszínére, összezavarodottságot és temérdek szenvedést okozhatnak. A tudatos elmélyülés, vizsgálódás fontos eleme személyiségfejlődésünknek.


Az Öt Akadály mindegyike visszavezethető a Három Méregre. Ez az öt rövid, azonban abszolút érthető, logikusan visszavezethető mentális tényező azért kapott külön szerepet a buddhizmusban, mert a mindennapi meditáció, elmélyülés során jelennek meg akadályként. Ha valaki nem is végez meditációs gyakorlatokat, attól függetlenül is relevánsnak érezheti ezen akadályokat, hiszen alapvetően gátolják a kiegyensúlyozott, békés élet megteremtését, fenntartását. Megértésükkel és rendszeres gyakorlatokkal azonban tudati szintű fejlődést, békét és megnyugvást lehet elérni. Vegyünk rájuk egy pillantást.


1. Érzéki vágyak (sensual desire)
2. Rossz-akarás (ill will, aversion)
3. Lustaság, tompaság (sloth and torpor)
4. Nyughatatlanság, aggodalom (restlessness and worry)
5. Kétség (sceptical doubt)



1. Érzéki vágyak (sensual desire)

Buddha első akadályként az érzéki vágyakat nevezte meg. Ez az akadály öt formában jelenhet meg: hallás, látás, szaglás, ízlés, érzés során. Az érzékszerveink által tapasztalt benyomásokhoz pozitív és negatív jelzőket kapcsolunk, mint például a kellemes-kellemetlen, finom-rossz, szép-csúnya. Később a jó tulajdonságokkal felaggatott benyomásokra vágyakozással gondolunk. 

A fő probléma a vágyakozással, hogy amíg tart, frusztráltságot, kielégületlenséget, szomorúságot, idegességet érzünk. A vágy beteljesülésével ezek a tényezők ideiglenesen megszűnnek, amíg a vágy érzése újra fel nem kerekedik bennünk, majd ördögi körként folytatódik az egész előről. Ezen felül a vágy kordában nem tartása mohóságot is eredményezhet. A vágy és minden ami hozzá kapcsolható, csak szenvedést szülhet; szeszélyessé, kiszámíthatatlanná, boldogtalanná teszi az embert s az orránál fogva vezeti őt. Sajnos a nyugati társadalom kultúrája igen nagy százalékban képviseli az érzéki vágyak kielégítésének való behódolást. Azonban ha fel-, (majd később) beismerjük az első akadályból származó ártalmakat, többé már nem lesz kérdéses a helyes út.

Ahhoz, hogy az érzéki vágyakon felül tudjunk kerekedni, először is meg kell tanulni nem azonosítani magunkat velük. Második lépésként fel kell fogni, (saját tapasztalás révén), hogy az érzékelések útján nem juthatunk el a boldogsághoz, de mégkevésbé a kiegyensúlyozottsághoz.

2. Rossz-akarás (ill will, aversion)

A második akadály pontos szinonímája "ellenszenv". Minden olyan érzést, melyet keserűség övez, ide sorolhatunk: gyűlölet, utálat, ellenséges érzések, undor, megbánás, neheztelés, az idegenkedés összes árnyalata valamint az elutasító gondolatok.

Vannak külső tényezők melyeken nem feltétlen tudunk változtatni: legyen az nem kívánt kötelességek sorozata, egy áramszünet vagy éppen a rendkívül hideg időjárás. Ezekre a helyzetekre tökéletesen igaz a híres mondás: ,,Változtass azon ami nem tetszik, s fogadd el azt amin nem tudsz változtatni." 

Ha egy olyan szituációba keveredünk, ami roppant módon zavar minket de mégsem tudjuk azt megváltoztatni, nem érdemes ellenszenvet táplálnunk magunkban. Fel kell ismerni, hogy ebből sem nekünk, sem a körülöttünk levőknek nem származik semmi jó. A Buddha a haragot, az ellenszenvet (tápláljuk azt bármi, ember vagy tárgy iránt) metaforikusan egy pohár méreghez hasonlította, melyet a nemkívánatos személynek vagy objektumnak adnánk oda fogyasztásra, azonban a gyűlölet érzelmének táplálása közben ezt a mérget mi magunk isszuk ki s nekünk fog a leginkább ártani.

3. Lustaság, tompaság (sloth and torpor)

A harmadik akadály két tényezőben nyilvánul meg, mindkettőt a tudati lomhaság kapcsolja össze, mely tehetetlenséget, demotivációt, depressziót okozhat. Egyik része a szellemi tehetetlenség (tompaság) a másik pedig a szellemi lesüllyedés (kábaság). Ezek a tudat és a test nehézkességében, esetleg túlzott aluszékonyságban érhetőek tetten. A tunyaságra a buddhisták a halálon való töprengés meditációját alkalmazzák, mely által felismerhetjük, hogy időnk véges; valamint az életben az egyetlen bizonyos dolog a halál eljövetele, ezért minden perc számít, ideje elkezdeni cselekedni.

4. Nyughatatlanság, aggodalom (restlessness)

Képzeljünk el egy hörcsögöt, amint a futókerekében megállás nélkül fut, a kerék pedig folyamatosan pörög. Az elménk is hasonló amikor képtelen lecsillapodni. A múlton aggódunk, vagy a jövőn stresszelünk, miközben észrevétel nélkül siklunk át a legértékesebb pillanaton, a jelen pillanatán. Manapság a 21. században rengeteg impulzus ér minket akár másodpercenként. A telefon óriás képernyőjén bevillanó reklámoktól kezdve a háttérben szóló televízióig szinte minden mozzanat ellehetleníti a tudat megnyugvását. Nem véletlen gyakori hasonlat a buddhizmusban a zavaros és a letisztult víz hasonlata amikor a tudat zavarodottságáról van szó. Ha egy vízzel és homokkal töltött poharat nincs ami felkavarjon, akkor a víz felszíne kisimul, a víz maga kitisztul, átlátszóvá válik, a homok pedig békésen leülepszik az aljára. Amint valami megtöri ezt a harmóniát, disszonancia és káosz alakul ki, csakúgy, mint elménkben.

Amikor elragadnak minket az aggodalmaskodó gondolatok, (amiket egyébként sajnos szinte már teljesen normálisnak vélünk, annyira hozzászoktunk) marionett bábuvá válunk, a tudatot gyorsan kapkodva és mindenféle értelmes megfontolástól mentesen rángatják a negyedik akadályt képviselő tényezők.

A tudatunkat megkörnyékező cikázó gondolatokat legyőző leghatásosabb módszerek például a meditáció, koncentrációnövelő gyakorlatok, önfegyelem gyakorlása, minimalista életvitel, lassú életmód (slow living lifestyle), rendszeres és tudatos relaxációs gyakorlatok, nyugodt és megnyugtató emberek társaságának felkeresése.

5. Kétség (sceptical doubt)

Bár az ötödik akadály a meggyőződés hiányát jelenti, érdemes azonban megjegyezni, hogy a történelmi Buddha kiemelten fontosnak tartotta a kritikus szemmel való vizsgálódást. Tény, hogy kérdések által tanul, tágítja a perspektíváját az ember. Hogy hol kell meghúznunk a határt az egészséges és a már ártó szkepticizmus között, azt az alapján kell eldöntenünk, hogy mi az a kétség aminek segítségével még haladni, fejlődni vagyunk képesek valamint melyik az a fajta bizalmatlankodás amely már önértékelési problémákat, zavarokat illetve egy kitűzött cél elérésében akadályokat idéz fel.

A tartós határozatlanság és az eltökéltség hiánya az előbb említett problémákat veti fel. Ezen tényezők hatása alatt gyengül a motiváció, az inspiráció, a kitartás és huzamosabb ideig tartó fennállásuk során egy helyben való toporgást eredményeznek.

Az éber tudatosság, a hit és a bizalom erősítése enyhíti a túlzott kétkedés jelenségét. Ha valakinél gyakran megjelenik az ötödik akadály, érdemes szeretettel, bizalommal gondolni minden olyan jelenségre ami számunkra fontos, ami úgyszólván táplálja a lelkünket, hisz ez a folyamat segíthet elűzni bárminemű ártó kétkedést.

Az Öt Akadályból azokat melyek még nem jöttek létre, érdemes féken tartani, elkerülni a kialakulásukat valamint a belőlük fakadó szenvedést. A már létrejött állapotokat rendszeres felülvizsgálattal figyelemmel kísérhetjük, nagy erőfeszítéssel és rendszeres gyakorlással le is győzhetjük őket. Az éber, tiszta gondolkodást az érzelmek, a gondolatok, a vágyak mind elhomályosítják, megszűrik az objektív valóságot. Biztos nem egyszer volt már olyan, hogy egy érzelmektől felhevült állapotban való veszekedés során mondottakra mi teljesen másképp emlékeztünk mint az az embertársunk akivel a vitát folytattuk. Szinte garantált, hogy ha egy harmadik, külső és nem befolyásos fél nézte volna végig a történteket, tisztán látta volna, hogy valójában hogyan hatott az Öt Akadály bármely tényezője a veszekedő felekre.

Az Öt Akadály ismeretével és a rájuk kiszabott rendszeres gyakorlatokkal szert tehetünk egy nyugodtabb, kiegyensúlyozott életmódra. Nem egyszerű, és rendkívül sok munka, de ha képesek vagyunk belátni hogy a problémáink számottevő része belülről, és az ott kialakult tényezők manifesztálodásaiból fakad, a szorgalommal és hittel végzett gyakorlatok értelmet nyerhetnek a mindennapokban.