Smink nélkül

Lassan egy éve lesz, hogy semmiféle sminkterméket nem használok. 22 éves lányként ez nem egy gyakori jelenség, mégis egyre több embernél látom az igyekvést a különböző kemikáliáktól mentes életmód megteremtése felé. A Nyugat sztárjai által diktált szinte már természetellenes (számomra elég mű) és extravagáns megjelenés elterjedésével párhuzamosan alakult ki az a trend, hogy egyre többen váltanak sminkmentes mindennapokra.

Ebben a bejegyzésben a saját tapasztalataimról szeretnék mesélni. Tudom, hogy sok lány kűzd a smink témával, ezért ha érdekel a személyes történetem, olvass hát tovább. :)

Saját élmények

Úgy 12-13 éves lehettem amikor először elkezdtem sminkelni. Először csak a szemceruzát és a szempillaspirált fedeztem fel, s használatuk után mivel nagyon megtetszett az arc ami a tükörből nézett vissza rám, évekre kialakult nálam a sminkelés szokása; mint a reggeli rutinom egyik legfontosabb része.

Később persze felfedeztem az alapozót, arcpirosítót, a szemöldökformázót, szemhéjpúdereket... Ritkán volt olyan, hogy felismerhetetlenségig sminkeltem volna magam (néha sajnos megtörtént), de az biztos volt, hogy egy minimális szempilla/szemöldökigazítás nélkül nem mozdultam ki a házból.

Szerintem köztudott tény, hogy minnél tartósabb egy kozmetikai termék, annál nehezebb lemosni az arcunkról (pl.: vízálló szempillaspirálok). Nálam a nyűg ott kezdődött, amikor értekes időt vesztegettem el az eltávolítással járó pepecseléssel. Aztán ott folytatódott, amikor a már majdnem teljesen kész állapotban lévő arcom utolsó díszítéseként a tökéletes tusvonalat terveztem meghúzni, ami valahogy szinte sosem lesz ugyanolyan mindkét oldalon... Ilyenkor szinte az egész arc sztornó és lehet előről kezdeni az időigényes kenceficézést (igaz lányok?).
Egy idő után úgy érzékeltem, hogy többet nyom a latban a sminkelés negatív oldala. A ,,Minek is ez?!; ,,Nem érdekel az egész!" és ehhez hasonló gondolatok után született a döntés, azaz: ,,Holnap inkább kicsit többet alszom és smink nélkül megyek suliba".

Igen ám, de itt jöttem rá, hogy valami nem okés a szépítőszerekkel ápolt kapcsolatommal.
Ugyanis egyszerűen nem tudtam élni a tudattal, hogy arcom teljesen természetes formájában látható, képtelen voltam így közösségbe menni, még a barátaim előtt sem mertem megjelenni. Szinte már meztelennek éreztem magam, mintha egy ruhadarabomat felejtettem volna el felvenni.

Természtesen ez nem mindenkivel történik meg, de akivel igen, annál ez a reakció több mint valószínű hogy az önbizalomhiány, társadalmi nyomás és a megítéléstől való félelem kellemes kis elegyéből adódik.

Mindig is igyekeztem önmagamat jobban megismerni, tanulni a hibáimból és fejlődni. Amikor szembesültem a ténnyel, hogy egy ilyen apróságnak, azaz a sminknek rabjává váltam, rögtön elkezdtem elemezni a helyzetet.

Régóta célom volt már, hogy önbizalmamat növeljem és ebben nagy segítség volt a kozmetikumoktól való tudatos megszabadulás. Bár be kell vallanom, először rendkívül furcsa volt ez a helyzet: állandóan az járt a fejemben hogy vajon ki milyennek lát, mit gondolnak és hasonlók. Voltak, akik azt mondták fel se tűnt nekik hogy nincs az arcomon semmi, mondván ugyanúgy nézek ki. Voltak akik csak furcsállták az álláspontomat, de a kinézetemre nem tettek megjegyzést. Voltak akik rámszóltak, hogy ,,valamit azért kenjek már magamra".

Megtanulni azt, hogy ne ezektől a véleményektől függjek; illetve hogy ha jól esik a pozitív visszajelzés, akkor igenis legyek képes a kritikát is elfogadni; talán ez volt a legnehezebb rész. Sok idő kellett, hogy belül erősödjek ilyen téren és hogy ne mások gondolatai alapján alkossak magamról egy képet.



Elválás a sminktől

Nálam egyébként több szakaszos volt ez a sminktől való megválás. Először beledobtam magam a mélyvízbe, egyik napról a másikra elvetettem ezt a szokást, pont azért hogy kicsit teszteljem magamat, az önbizalmamat. Ez a módszer egész sokáig működött, de mivel elég radikálisan váltottam, később ugyanúgy megtetszett egy-két termék, vonzott az ötlet hogy kicsit kicsípjem magam ilyen-olyan eseményekre. Itt egyébként elkövettem azt a hibát, hogy nem engedtem ennek az apró kísértésnek, szinte már szándékosan rosszul éreztem magam ha nem tudtam ellenállni az arcfestésnek, mert úgy gondoltam akkor teljesen visszaesek, elvesztem azt a fejbeni hozzállást amin addig dolgoztam. Nagyon feketén- fehéren láttam akkor még a dolgokat, úgy gondoltam vagy ezt csinálom vagy azt, köztes út nincsen.


Úgyhogy megint kezdődött egy sminkes időszak. Ez körülbelül fél- egy évig tartott, aztán szembejöttek velem bizonyos ideológiák. Leginkább a sminkipar ellenzésére gondolok itt. Szerencsére egyre többen veszik észre, hogy sajnos a legtöbb esetben ez az iparág sem alkalmaz etikus módszereket (sem az előállítást sem az eladást illetően) illetve, hogy az egészségre és a környezetünkre is negatív hatással van. Ekkortájt nagyon megtetszett Rimóczi Zsófi hozzáállása az egész témához. Sok hasonló álláspontú embert találtam az interneten, akik nem győzték hangsúlyozni a sminkeléssel járó megannyi romboló körülményt. Itt csak egy-két példát hoznék fel, mindennek utána lehet járni, bő információforrás található a neten:

• pórusok nem tudnak lélegezni
• kialakulhatnak allergiák
• rengeteg káros összetevő a termékekben (a bőrön keresztüli felszívódás majdnem hogy egyenlő azzal, mintha belekóstolnánk a kozmetikai szerekbe)
• a kozmetikumok károsak lehetnek a bőrre, szemre
• mica (csillámpala) és annak előállítása gyermekmunkával Indiában 
• harmadik világbeli gyermekmunka alkalmazása, nevetségesen alacsony "fizetés"
• pálmaolaj felhasználása
• használat utáni eldobás, rengeteg idő míg lebomlanak (káros anyagok felszívódása, vízszennyezés)

Amikor az ember utánajár ilyen dolgoknak, többé nem tud ugyanúgy gondolkodni, mint addig. Eszembe fog jutni a kislány arca, akit életveszélyes körülmények között küldenek be egy bányába; hogy onnan a szinte semmivel egyenlő fizettségért cserébe felszínre hozzon egy olyan összetevőt, amitől utána nekem szép és fényes lesz a bőröm. Vagy azoknak a mélyszegénységben élő szülőknek a tekintete, akik hasonló körülmények között a családban egyedüliként dolgozó gyermekeküket vesztették el egy bányabeomlás során. Mindezt azért, hogy én jól nézzek ki, és a közösségi médiára posztolt képeimre pozitív visszajelzést kapjak? Nem, nekem ez már nem éri meg.

Ezen a ponton kialakult bennem egy erősebb ellenállás a kozmetikai szereket illetően. Persze az is megoldás, ha valaki tüzetesen utánajár az egyes cégek előállításkor alkalmazott protokolljának, vagy éppen az összetevők minőségének. Én viszont feleslegesnek éreztem természetes és etikus forrásból származó termékek vásárlását, hiszen úgyis meg akartam tőlük szabadulni.

Minimalizmus

Szerencsére a minimalizmus elvével is sikerült megismerkednem. A híres KonMari módszer alkalmazása mellett rengeteg könyvből és videóból próbáltam magamba szívni ezt az életszemléletet. Mondanom sem kell, nagyon megtetszett a dolog, teljesen magával ragadott.

A felhalmozódott "cuccaim" egyenkénti átnézése, "lomtalanítása" (leginkább elajándékoztam azokat) segített megtanítani, hogy mire van szükségem igazán. Mari Kondo filozófiáját követve igyekeztem nem azokra a ruhákra és kozmetikai eszközökre fókuszálni amiktől meg akartam válni, hanem inkább azokra, amik valamilyen szinten örömöt okoztak nekem. 

Ezáltal természetesen kialakult egy fokozatos, mértékletes elválási folyamat ezektől a tulajdonoktól. Ekkor tanultam meg azt is, hogy mi is az a középút; illetve hogy nem lehet erőszakkal lemondani valamiről, legalábbis nekem nem sikerült. Az évek folyamán felgyülemlett tapasztalatok és tudás állandó elemzésével sikerült tiszta szívvel, hiányérzet nélkül megválnom többek között a smink eszközeimtől.

Pozitív hatások

Mondanom sem kell, hogy megannyi előnye van a sminktől való megválásának, ha valaki igényt érez ilyesmire. Megpróbálom röviden és lényegretörően összeszedni a saját tapasztalataimat:

• Önbizalom növelése: ha valaki hasonlóan önbizalomhiánytól szenved, meleg szívvel tudom ajánlani hogy kísérletezzen ilyen dolgokkal. A kihívások megerősíthetnek minket, ha hiszünk magunkban és akarunk fejlődni. Ha félsz attól, hogy megítélik a Neked adatott természetes külsődet, gondolkodj el rajta, hogy hány évet fogsz még leélni ebben a testben. Remélhetőleg nem keveset, akkor pedig érdemes elkezdeni megbékélni magunkkal, nem igaz? 

• Valódi "self-care": nagyon elterjedté vált ez a "self care" mozgalom, azaz hogy foglalkozzunk önmagunkkal, és ennek az egyik trendi formája amikor megannyi arcpakolással, mindenféle kencékkel és egyéb szerekkel vonják be arcukat az emberek, mindezt dokumentálva. Én mindig is furcsának és kicsit önellentmondásosnak találtam ezt a jelenséget, mivel véleményem szerint igaz az a közhely miszerint a ,,szépség belülről fakad". Számomra sokkal fontosabb a belső béke kialakítása, ami az elfogadás erősítésével elérhető s később a kisugárzáson is megjelenik majd. Úgy gondolom, bármivel takarhatjuk az arcunkat, de nem lehet ezt a végtelenségig csinálni. Valamint kívülről nem lehet megjavítani semmit, maximum felszíni kezelésben részesíthetjük az amúgy mélyen gyökerező problémákat. Ezért merem azt állítani, hogy a valódi self- care az önmagunkkal való megbékéléssel kezdődik.

• Egyszerűség/ minimalizmus: jóval egyszerűbbé vált a reggeli elkészülés folyamata. Emelett bárhova utazom, akár csak egy-két napra is; sokkal kevesebb csomagot ,,kell" magammal vinni. Nem kell azon sem stresszelni, hogy a megjelenésem éppen túl kirívó, vagy túl egyszerű.

• Spórolás: bár nálam ez nem volt elsődleges szempont, de kénytelen voltam észrevenni pénztárcámban is a változást. Egyszer kiszámoltam, hogy körülbelül mennyit költenék egy drogériában, ha minden termékből újat kéne vennem. Nos, nem keveset. És én még azok közé tartoztam akik a közepes minőségű kozmetikai szereket vásárolták, amik nem feltétlen márkásak, de mégis minőségiek és ár-érték arányban elfogadhatóak. Hát szerencsére már egy ideje nem kell ezzel foglalkoznom. :)

• Egészség: teljes mértékben megszabadultam a smink eszközökből származó, sok esetben ismeretlen toxikus anyagoktól. Alapozó nélkül a bőr szabad, a pórusok lélegezni tudnak. Nyár folyamán a nap által termelt D- vitamin is könnyebben fel tud szívódni az ember arcán, ha az nincs lefedve kozmetikumokkal.

• Etikusság/környezetvédelem: bár attól, mert én immár közvetlen vásárlással sem támogatom az említett harmadik világbeli kihasználást illetve a kozmetikumok előállításából származott környezeti károkat, butaság lenne önmagamat becsapni, és azt állítani hogy ,,én mindent megtettem", hisz attól ez a probléma még ugyanúgy fennál. Az ezzel a ponttal kapcsolatos pozitív hatást inkább úgy fogalmaznám meg, hogy örülök annak, hogy tudatosan le tudtam mondani egy olyan luxuscikkszerű termékcsoportról, ami bár nagyon csábító; sajnos sok esetben emberi életeket követel meg, illetve tönkreteszi a körülöttünk levő természetetet. Természetesen a lelkiismeretem is beleszólt, hogy nem lenne helyes villogni a külsőmmel, amíg azt mások kárán díszítem ki.

régebben, sminkkel

mostanság, smink nélkül

Konklúzió

Egyébként én a sminkelésre nem tekintek rossz szemmel. Remélem, hogy az írásomból sem érződik semmi ilyesmi, ugyanis én a kozmetikai eszközöket, ahogy nevük is mondja; eszközöknek tekintem. Egy eszköz pedig mindig semleges, csupán a használatukból származó következmények lehetnek pozitív vagy negatív minőségűek. Ezért is gondolom azt, hogy amíg valaki mondjuk művészi önkifejezés, vagy bármilyen rituálé céljából alkalmazza a kozmetikumokat, és a cselekvés maga nem párosul semminemű komplexussal, félelemmel, önképzavarral, társadalmi nyomás által generált kényszerérzettel (és persze amíg etikus forrásokból származó termékek kerülnek felhasználásra); addig nem származik ebből semmi ártalom. 

Igyekeztem a rituálé és a szokás szót megfelelő kontextusba helyezni az egész cikk alatt, ugyanis az előbbi a zen tudatosság gyakorlása során egy nagyon hasznos módszer lehet. Egy ilyen témával foglalkozó könyvben olvastam egyszer, hogy ha valamit szinte már rituális cselekedetként végzünk el, akkor az biztos egy olyan dolog lehet ami nagyon fontos számunkra, ami pedig gyenlő azzal hogy a cselekvés végzésének időtartama alatt csak egy dologra fogunk koncentrálni, minden mást kizárunk (tudatos jelenlét) és egy a flow-hoz hasonló állapotba kerülünk, aminek gyakorlása/fenntartása nagyon közel áll a zen szemléletfelfogáshoz; tehát egy úgynevezett "sminkrituáléból" is ki lehet hozni a maximumot és a ránk gyakorolt pozitív hatását.

Nos, összefoglalva én úgy érzem megérte ezzel foglalkoznom. Sok újat tanultam, magamról és a világról is, és úgy érzem tudtam is ezáltal valamennyit fejlődni Bár néha tényleg egy érzelmi hullámvasútként éltem meg ezt az egész folyamatot, nagyon örülök annak hogy többé nem félek a természetes arcomat mutatni a világnak (egyébként amikor egyszer nemrégiben csakúgy, kíváncsiságból kisminkeltem magamat, nagyon nehéz volt megszoknom az arcom, már teljesen átállt a szemem is a sminkmentes tükörképre!).

Szóval őszintén remélem, hogyha idáig eljutottál az olvasásban, legalább egy számodra értékes információval vagy perspektívával gazdagodtál! :) Én személy szerint nagyon örülök az ebből a folyamatból gyűjtött tapasztalataimnak, úgyhogy kívánom az olvasóknak is, hogy találják meg és fogadják el önmaguk igazi valóját, mind kívül mind belül! Amikor egy ember megszabadul egy káros szokástól, egy ártó téveszmétől, tudatlanság szülte szemléletmódtól vagy önmarcangoló alattomos gondolatoktól, az mindig olyan érzés mintha fizikailag leesnének a béklyók csuklóinkról... És amikor egy apróság által kiváltott események sorozatán keresztül netán mindezektől egyszerre szabadul meg az ember (kemény munkával persze), na az aztán az igazi felsóhajtás... :)

Köszönöm, hogy elolvastad, váljék javadra!