Ünnepek

​

Ismert ünnepek

A peruiak híresek arról, hogy imádnak ünnepelni. Bármit és bármikor. A Punoban töltött idő alatt rendszeresen, minimum heti kétszer biztos, hogy elhaladtak az utcában zenészek, tradícionális egyenruhába öltözve, dobbal, pánsíppal, trombitával, gitárral és nagybőgővel, meg még amilyen hangszert csak el lehet képzelni. Legtöbbször őszintén fogalmam sem volt, hogy éppen mi az alkalom, de volt, hogy még a helyieknek sem. Szóval ha éppen nincsen konkrét ünnepnap, akkor is kitalálnak valamit, hogy feldobják a hangulatot, vagy éppen próbálnak a következő fellépésre.

A munkába érkezésem során szintén rendszeresen előfordult, hogy alig tudtam befordulni egy utcára, mert ott is éppen valami táncos mulatós ünneplés folyt! Számtalanszor késtem emiatt, mert persze muszáj az ilyen eseményeket videón megörökíteni.

A karácsonyt, szilvesztert, húsvétot, Mindenszentek napját Peruban is tartják, akárcsak Európában. Apró eltérésekkel ugyan, de hasonló módon.

A karácsonyban igazából annyi a különbség, hogy itt szigorúan 25-én kezdődik, s amikor éjfélt üt az óra, tűzijátéknak is szemtanúi lehetünk. Ez azonban csak egy rövid ideig tartó jelzése annak, hogy megszületett a ,,Kis Jézus”, maximum fél óra után abba is marad a fényjáték. 

Itt egész karácsony ideje alatt kuglófot és forró csokit fogyasztanak az emberek amikor összegyűlnek ebédelni, vacsorázni vagy éppen ajándékozni. Ez úgy körülbelül egész december alatt tart, szóval ajándékba pár plusz kilót is kap az ember. Ugyanúgy állítanak karácsonyfát, díszekben és karácsonyi fényekben pompáznak a házak is. Egy apró eltérés van azonban: Peruban, illetve még sok másik Dél-Amerikai országban jászolt is állítanak decemberben. Ez olyan kötelező eleme a karácsonynak, mint maga a karácsonyfa, minden otthonban legalább egy jászol van (melyről nem spórolják ki a díszeket, miniatűr szobrokat), de köztereken, parkokban, boltokban is találkozhatunk velük.

Még egy kis különbség van a télen tartott ünnepek között, mégpedig a Mikulás napja.. Bár itt is ismerik a Télapót, ,,Papa Noel” néven és ugyanúgy december hatodikára esik, ünnepelni nagyon nem szokták, a gyerekek itt ilyenkor nem mindig kapnak ajándékot. Spanyolországban Mikulás helyett január hatodikán, a Reyes Magos (Háromkirályok) ünnepén szokták meglepni a gyermekeket, s ennek mintájára hasonlóan teszik ezt sok Dél-Amerikai országban is. Peruban is ismerik ezt az ünnepet, de hasonlóan a december hatodikához, ez nem számít annyira tradicionális napnak, sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek magára a karácsonyra.

A szilveszter majdnem ugyanúgy telik mint otthon. Én kintlétem alatt úgymond kétszer léptem át az Újévbe, egyszer amikor otthon a családom és barátaim, majd 6 órával később hivatalosan, itt Peruban is. A nemzeti Himnusz itt nem hangzik el, mint otthon, sőt arra kellett rájönnöm, hogy ez egy igen magyaros szokás. Az emberek viszont ugyanúgy koccintanak, tűzijátékoznak és ünnepelnek mint mi. A szilveszteri babonákat nagyon komolyan veszik, a sárga, zöld, piros színek mind jószerencsét, szerelmet illetve vagyont szimbolizálnak, ezért gyakran viselnek adott színű füzéreket, ruhákat, fejdíszeket stb. Ha valaki az Újévben szeretne sokat utazni, az biztos hogy egy bőrönddel fog kimenni sétálni az utcára, bevonzva ezzel kívánságát. Egy barátom mesélte, hogy a testvérét nagyon aggasztotta egy múltban történt dolog, ezért szerzett egy, az adott évnek megfelelő régi 2019-es naptárat, melyet éjfél után elégetett, hogy végleg maga mögött tudja hagyni kísértő múltját. Szóval ilyen és ehhez hasonló egyéni szimbolikus rituálékat szoktak tartani, valamint követik még a szintén spanyol eredetű szokást, a 12 darab szőlőszem elfogyasztását éjfél után egy perccel, mely szintén jószerencsét, gazdagságot, szeretetet és egészséget hoz majd.

A húsvétnak itt is hatalmas szerepe van a katolicizmus miatt. A Nagyhetet itt ,,Semana Santa”-nak nevezik, és ilyenkor sokan zarándokútnak indulnak... Utaznak például Ayacucho-ba, ahol hagyományos andoki tradíciókkal vegyítik a keresztény ünnepet.

Nagyhétfő napján pedig Cuscoban körbeviszik a ,,Senor de Los Temblores” (,,Földrengések Ura”) nevű szobrot, mely Krisztust ábrázolja keresztre feszítve. Ez azért is egy nagyon fontos rituálé, mivel a kecsua nyelven ,,Taytacha Temblores”-ként nevezett szobor Cusco hivatalos védőszentje, ugyanis a helyiek úgy tartják számon hogy neki köszönhetik az 1650-ben történt pusztító földrengés elleni védelmet.

Az ősszel tartott Mindenszentek napját szintén hasonlóan tartják, mint mi magyarok. Bár az utóbbi években itt is felkapott lett október 31-én a Halloween ünneplése (beöltözés, bulik), több hangsúlyt fektetnek az elhunytak tiszteletére. Itt is ellátogatnak a temetőbe szeretteikhez, de ami még fontosabb, hogy november elsején oltárt állítanak az otthonokban az elhunytak fotóival, s kedvenc ételeiket, italaikat, esetleg személyes tárgyaikat kirakják az asztalra, mivel úgy vélik, hogy ezen az estén a szellemek meglátogatják házaikat. A következő napon, azaz Halottak napján, november másodikán pedig összegyűlik a család, s együtt elfogyasztják az előző napon készített kenyeret, édességeket, mialatt meghitt hangulatban osztják meg emlékeiket szeretteikről egymással.

Nos ezek azok az ünnepek, melyek otthon is ismeretesek, s kis különbségekkel ugyan, de itt is, a világ másik oldalán is tartják. Fontosnak találtam ezeket is megosztani, mert szerintem nagyon érdekesek a helyi szokások is, s szerencsém volt a felsorolt ünnepek közül majdnem mindegyiket személyesen is megtapasztalni. 

Perui ünnepek

Most azonban következzenek azok az ünnepek, melyeknek egyaránt inka, valamint katolikus keresztény eredetük is van. Mint már említettem a kettő elegyéből adódnak a vallásos perui tradíciók. Többször is kecsua befolyás jellemző ezekre a híres napokra, de ez a nevekből majd úgyis egyből kiderül.

~ Inti Raymi: talán az egyik legfontosabb ünnep Peruban. Az “Inti” név már ismerős lehet, ő az ősi Inka mitológiában a Nap Istene. Inti kecsuául annyit tesz, mint Nap (néhány esetben tüzet is jelenthet, ezért is Inti annak a gyufa márkának a neve amit egész Peruban megtalálhatunk). A “Raymi” annyit tesz kecsuául, mint fesztivál, ünnep. Június 24-én ünneplik, s ezekből az információkból tájékozódva, ha egy kicsit törjük az agyunkat, már ki is találatjuk, hogy vajon mit ünnepelhetnek ilyenkor. Nap, június 24-e... nem más, mint a Napforduló! Viszont nem akármelyik, hanem a téli! A beugrató pedig annyi, hogy a gregoriánus naptár szerinti nyári hónapok (június, július, augusztus) a Föld déli féltekén elhelyezkedő országokban téli hónapoknak számítanak. Kicsit összezavaró lehet elsőre, de azért nem olyan bonyolult.

Tehát az Inti Raymi ünnepén, az adott év - napkelte és napnyugta között eltelt idő szempontjából- legrövidebb napját ünneplik. Ezt egyébként a legtöbb ősi kultúrában igen jelentőségteljes napnak tartották, Európában a vikingek is, valamint a kereszténység térhódítása előtt a pogányok is nagy fontosságot tulajdonítottak neki.

Bár Peru-szerte az egyik legszámottevőbb ünnep, hagyományhoz hűen leginkább mégis Cuscoban tartanak nagy fesztivált, a néhai Inka Birodalom központjában. Felélesztve az ősi kultúrát, a helyiek tradicionális inka ruhákba öltözve, népi hangszerekkel zenés-táncos mulatságot csapnak, rengeteg féle programmal. Jellegzetesen a Plaza de Armas terén, a Coricancha templom és a Sacsayhuaman erőd körül tartják az ünnepet, ugyanis ezek az épületek, területek voltak a legjelentősebbek az inka elődök számára.

 ~ Quyllur rit’i: kecsuául: fényes fehér hó. Talán ez az egyik legrégebbi ünnep a Perui történelemben, ugyanis eredetét még az inkák előtti időre teszik. Szintén Cusco megyéhez köthető, megrendezésére minden évben május-június között kerül sor. (Pontosabban a Corpus Cristi ünnepet- később erről bővebben- megelőző vasárnaptól szerdáig tartó napokon ünneplik). Ez egy több napos ünnep, pontosabban zarándokút, melyet a havas Sinakara völgyben szerveznek meg az úgynevezett Ukuku-k illetve Pablito-k (hagyományos nevükön szólítva, ők felelnek mindenért az ünnep alatt).

A Quyllur rit’i során valójában a csillagokat ünneplik, ennél pontosabban is a Pleiades-i csillagkép újra felbukkanását, melyet a következő év termésével asszociálnak. Szintén a színes népviseleti ruhákba öltöznek be a térségből érkező zarándokok, szivárvány színű zászlajukat lengetve (nem összekeverendő a modernkori szivárványos zászlóval, a kettőnek ugyanis az égvilágon semmi köze egymáshoz, hiszen Cusconak a megalapítása óta ez a hivatalos nemzeti zászlaja, mely a gerinc mentén elhelyezkedő csakrákat, s annak színeit szimbolizálja, nem pedig a nemi identitást!). Az ünnep olyannyira ismertté vált, hogy az Unesco 2011-ben felvette a Szellemi Kultúrális Örökség hivatalos listájára.

~ Corpus Christi: magyar nevén az Úrnapja (teljes nevén: az Úr Szent Testének és Szent Vérének napja) katolikus főünnep, melyet hagyományos módon a húsvétot lezáró pünkösdvasárnap után két héttel- két hónappal tartanak. A körmenet Peruban a már jól ismert Cuscoban (Santa Clara Templomból a főtéren elhelyezkedő katedrálisig) illetve emellett még Limában (Plaza de Armas-tól szintén a fő katedrális) megy végbe.

~ Santurantikuy: a kecsua név annyit tesz, mint ,,szentek vásárlása”. Bár a név megtévesztő lehet, az ünnepnek semmi köze a a középkorból ismert, pénzért árusított bűnbocsánatot ígérő búcsúcédulákhoz. Ez valójában egy ,,feria” azaz szabad téren megrendezett piac, melyre december 24-én, szintén Cuscoban kerül sor. Itt lehet megvenni azt a számtalan kis

szobrocskát, melyeket a peruiak előszeretettel használnak otthonaik díszítése céljából, nem csak karácsonykor, hanem az év minden napján. A kézműves termékek mellett ételt s italt is szolgálnak ezen a helyi karácsonyi vásáron, valamint hasonlóan, mint otthon, itt is szolgálnak fel forralt bort (vino caliente) illetve egyéb puncsokat (ponches) mint például a híres, puno-i eredetű ,huajsapata” -t (ejtsd: vaxapata), mely valójában forralt bor, tiszta pisco-val keverve.

~ Virgen de la Candelaria: ez az országszerte ismert ünnep minden év februárjában, Puno-ban kerül megrendezésre. Szűz Máriát ünneplik, aki Puno védőszentje. A pandémia előtt ebben a hónapban az ország minden pontjáról érkeztek zarándokok. Hasonlóan, mint a többi ünnepnél, itt is vegyülnek a kereszténység és az andoki kultúra elemei. Az utcán tradicionális ruhákba öltözve, népi táncokat, mint például a ,,morenada-t” járnak a helyiek, a felvonulás elején pedig egy Szűz Mária szobrot visznek körbe.