Tőlem Neked Szeretettel ♡

​ Ismert ünnepek A peruiak híresek arról, hogy imádnak ünnepelni. Bármit és bármikor. A Punoban töltött idő alatt rendszeresen, minimum heti kétszer biztos, hogy elhaladtak az utcában zenészek, tradícionális egyenruhába öltözve, dobbal, pánsíppal, trombitával, gitárral és nagybőgővel, meg még amilyen hangszert csak el lehet képzelni. Legtöbbször őszintén fogalmam sem volt, hogy éppen mi az alkalom, de volt, hogy még a helyieknek sem. Szóval ha éppen nincsen konkrét ünnepnap, akkor is kitalálnak valamit, hogy feldobják a hangulatot, vagy éppen próbálnak a következő fellépésre. A munkába érkezésem során szintén rendszeresen előfordult, hogy alig tudtam befordulni egy utcára, mert ott is éppen valami táncos mulatós ünneplés folyt! Számtalanszor késtem emiatt, mert persze muszáj az ilyen eseményeket videón megörökíteni. A karácsonyt, szilvesztert, húsvétot, Mindenszentek napját Peruban is tartják, akárcsak Európában. Apró eltérésekkel ugyan, de hasonló módon. A karácsonyban igazából annyi

​ Vallás Peru lakosságának kb. 85-90%-a római katolikus. Ez nagy részben a spanyol hódítók általi befolyásnak és a 16. században érkezett misszionáriusoknak köszönhető. Az ország tagja a Katolikus Egyháznak, ezáltal spirituális vezetőnek hivatalosan a vatikáni pápát tekintik. Szinte mindegyik városra jellemző, hogy a főtéren van minimum egy, még a hódítók által építtetett katolikus templom. (Ezeket a főtereket egyébként szinte kivétel nélkül ,,Plaza de Armas”-nak hívják, azaz ,,Fegyverek Tere” ugyanis ezeken a helyeken zajlottak a legfontosabb függetlenségi csaták). Ayacucho ilyen szempontból abszolút különleges, hiszen itt összesen 33 templom található, szimbolizálva Jézus életének éveit. Bár a katolicizmus a jellemző az országra, itt korántsincs jelen olyasféle diszkrimináció Mária Magdolna ellen, mint Európa egyes részein. Sőt, kifejezetten kedvelik és nagy fontosságot tulajdonítanak neki. Attól függetlenül, hogy a lakosság túlnyomó része katolikusnak vallja magát, az itt élők minde

1. Mindenhol lámák és alpakák legelésznek Persze előfordulnak ezek a kedves kis emlősök Peru szinte egész területén, azonban kicsit torz képet fest a legtöbb Peruról készített fotó, reklám, hiszen ezek által a legtöbben (én is) úgy képzeljük el ezt az országot, hogy minden sarkon van egy láma vagy alpaka. Ennyire azért nem gyakoriak, legalábbis a nagyvárosok környékén biztos, hogy nem. Nyilvánvaló, hogy ha kicsit vidékiesebb helyekre utazunk vagy elmegyünk valahova kirándulni akkor már nagyobb eséllyel fogjuk látni ezeket a ,,kis” jószágokat. Cusco-ban sajnos- mint a világ legtöbb pontján ahol ha üzletet érzékelnek az emberek- nem egyszer lehettünk szemtanúi pórázon tartott alpakáknak, akikkel természetesen pénzért cserébe lehetett fotózkodni. Ez nem éppen a legautentikusabb formája a ,,lámalesnek”, de érdemes tudni, hogy ilyen is létezik. Természetes élőhelyükön azonban, az Andok mentén, háborítatlan formájukban is meg lehet őket figyelni. Gondoltam teszek egy kis kitérőt, mivel keves

​ Bár a nemzetközi nőnap csak 1917 óta létezik hivatalosan (Magyarországon 1948 óta) mégis mára már majdnem olyan fontos ünnepként tartjuk számon, mint például az Anyák Napját. E nap megalakítását pedig leginkább olyan politikai demonstrációk megnyilvánulásainak köszönhetjük, melyeknek fő programja és pontjai között szerepelnek az olyan követelések, mint például a harc az egyenjogúságért vagy éppen a nők ellen elkövetett erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás, valamint a nőket érő családon belüli erőszak ellen való tiltakozás. Személyes véleményem szerint manapság már szinte minden csak a politikáról szól, valamint az emberek szándékos megvezetéséről, sokszor sajnos olyan céllal, hogy a különböző vélemények ne férjenek meg egymás mellett, s ezáltal olyan ideológiabeli eltérések alakuljanak ki, melyek komoly személyes konfliktusokhoz vezetnek. Számomra egy elég megosztó téma például a feminizmus, azon belül is a 4. hullámú, jelenleg is tartó mozgalom; ugyanis sokszor azt veszem sajnos

  Mindenki, aki legalább egy kis szenvedésnek ki volt téve élete során, pontosan tudja, hogy az emberi lét az maga a küzdelem. Állandó csatákat kell megvívni önmagunkkal, a környezetünkkel, minden olyan akadállyal melyek kitűzött céljaink elérésében gátolnak minket.  Badarság lenne azt hinni, hogy a pacifizmus egy gyakorlatban is jól működő életszemlélet, filozófiai felfogás. Sajnos mindig lesznek olyan emberek, akik lelkiismeret-furdalás nélkül használják ki az olyanokat, akik elszántan hisznek a pacifista nézeteknek; sátáni vigyorral fognak a békeaktivisták arcába nevetni. Ez mindig is így volt a történelem során. Ez az a réteg, az az elit politikai-bankári kör, akik rendszeresen profitálnak a háborúkból, akik sok esetben személyesen felelősek, de legalább valamilyen szinten köthetőek a szándékosan és tudatosan generált pszichológiai propagandáért, mely mindig a gyűlöletet szítja az Európai országok között, vagy rosszabb esetben az országon belül.  Igen, sok fiatal van aki vonzódik a

Habár az iskolákban nem sokat, vagy néha éppen egyáltalán nem tanítanak róla, a Titicaca-tó rejtett kincsként őrzi a mai napig jó állapotban lévő Uros, azaz "lebegő, úszó" szigeteket. Bár az eredetileg itt élő Uru nevezetű lakosok vérvonala már szinte teljesen kihalt, a szigetek modern napjainkban is látogathatóak. Az Uru népség perui és bolíviai őslakosokból állt és a tavon elhelyzkedő, körülbelül 120 különálló, egyénileg kialakított szigeteken éltek. Három fő csoportjuk létezett, az "Uru- Chipaya", "Uru-Murato" és az "Uru-Iruito" mely legutóbbi csoport leszármazottjai közül még mindig megtalálhatóak néhányan tradicionális életmódjukat folytatva a tó bolíviai oldalán. Eredetileg állítólag a mára már teljesen kihalt és alig ismert "Puquina" nyelvet beszélték, magukat a "tó és a vizek tulajdonosainak" tartották. A legendák szerint azt állították, hogy vérük fekete színű és ezt azzal magyarázták, hogy nem éreznek hideget (ami el