Hála

A mai rohanó világban sajnos gyakran, vagy néha éppen teljesen megfeledkezünk a hálaadás szerepének fontosságáról, mely bár sokszor a legelterjedtebb vallások alappillére, mégis oly kevesen kultiváljuk. Pedig a hálaérzet elképesztő méretű pozitív változásokat eredményezhet életünkben.

A buddhista tanok arra nevelnek minket, hogy minden körülménytől függetlenül legyünk mindig hálásak. Ez az érzet inkább egy, a mindennapjainkat teljes mértékben körülölelő mentalitás legyen, semmint egy néha-néha felbukkanó gondolatfoszlány. Ugyanis a hála által megtanulhatunk türelmesebbek, kiegyensúlyozottabbak, kedvesebbek és boldogabbak lenni.



Sajnos arra mindig sokkal könnyebb odafigyelni, hogy mi hiányzik az életünkből. Mik azok a dolgok, amikre vágyunk, amikről úgy érezzük nemcsak hogy megérdemeljük, hanem egyenesen sértő a személyünknek, ha nincs birtokunkban. A közösségi oldalak sem segítenek ezen a 21. századi betegség tünetén, hiszen legtöbbször csak a legjobb oldalunkat, pillanatainkat publikáljuk, azt ami felvidít, amire büszkék vagyunk, amit szívesen mutatunk a világnak, nem pedig azt, ami esetleges belső viszályt okoz lelkünkben. Emiatt könnyedén kialakul az irigység, hiszen a másiknak "bezzeg milyen jó", mi is olyan életet szeretnénk amit a "példaképeknél" látunk. Mindeközben megfeledkezünk két fontos dologról: egyrészt arról, hogy minden ilyen elénk tárt kép csupán illuzió (hiszen nem vagyunk tudatában a teljes képnek) valamint arról, hogy értékeljük azt, amink van.


Bár mindenkinek más adatik meg az életben, és mindenkinek megvan a saját küzdelme (amiket általában előszeretettel cserélnénk el a másikkal, (hiába ugyan, hisz mindenkinek az a legnehezebb szituáció amiben éppen benne van) az biztos, hogy mindig lehet valami iránt teljes szívvel hálát érezni. Az élet pedig mindig megmutatja, hogy mi az: egészség, szeretet, család, barátok, ház, étel stb...

A hálaérzet kultiválásának szempontjából a nehezebb idők segítenek a legtöbbet, amikor szenvedünk. Ilyenkor ugyanis van két lehetőségünk: 

vagy utálni mindent és mindenkit, átkozni a helyzetet amibe kerültünk, irigykedni és mérgelődni, 

vagy, 

elfogadni azt, amit ilyenkor ad az élet, átérezni teljes mértékben a szenvedést, felfogni, hogy ez csak átmeneti időszak és pont azért történik, hogy tanuljunk belőle valamit és bölcsebben kerüljünk ki ebből az életszakaszból. 

Amikor például számunkra igen fontos dolgokat veszítünk el, az egy rendkívül kedvező alkalom arra, hogy megtanuljunk hálásak lenni. Paradoxikális, azonban ha mindenünk megvan, és beleesünk a halmozás hibájába, akkor gyakran eszünkbe sem fog jutni, hogy mindent tiszta szívvel megköszönjünk az életnek, hiszen minden adottnak tűnik.


Gyakorlás

Szerencsére rengeteg módszer létezik arra, hogy a hálaérzetet gyakoroljuk nap mint nap. Mindenkinek más és más gyakorlat válik be, azonban a legfontosabb, hogy a látszólag legapróbb dolgoknak is örüljünk, fogadjuk őket szeretettel, hiszen van, akinek még ez sem adatik meg. Felsorolásképp itt van néhány gyakorlati módszer, melyeket a nap minden órájában, minden percében végezhetünk:

meditáció, kifejezetten a hálára összpontosítva (neten keresgélve rengeteg fajtáját megtalálhatjuk)

jóga, testmozgás (tudatosítva magunkban, hogy milyen kiváltságos szerepet élvezünk hiszen testünk képes ilyen- olyan sportok elvégzésére)

minden étkezés előtt a tál felett mondani egy köszönetet 

elalvás előtt 5 olyan dologra gondolni, amiért aznap hálásak voltunk

felkeléskor megköszönni, hogy egy új nap adódott nekünk tele új lehetőségekkel

naplót vezetni azokról a dolgokról, amikért hálásak vagyunk

szerénynek lenni

adakozni (anélkül, hogy azt mások orrára kötnénk, hiszen abban el is veszik az egész cselekedet varázsa, értelme)

minden nehéz szituációban keresni a jót, a tanulságot

napi szinten (akár több alkalommal) végzett őszinte(!) önreflexió

séta, túra, tájban való gyönyörködés (hálásak lehetünk mindazért a szépért, amit érzékszerveink által be tudunk fogadni)

egészségünkről való elmélkedés

Nagyon fontos azonban, hogy minden amit a hálaérzet kultiválásának érdekében teszünk, őszinte és szívből jövő legyen. Ne essünk a felszínesség hibájába, hagyjunk magunknak időt arra, hogy igazán kialakuljon bennünk ez az erényes tulajdonság, a hálás személyiség. Amíg önmagunkkal nem vagyunk őszinték, addig másokkal sem leszünk azok, és ezt sokszor észre sem vesszük.


Miben segít az, ha hálásak vagyunk?

Tulajdonképpen miben nem? A történelmi Buddhát egyszer megkérdezték arról, hogy milyen hasznot tudott húzni a meditációból, milyen nyereségeket tudhat magának ezáltal, amire ő azt felelte, hogy: semmit. Majd utána folytatta azzal, hogy viszont a meditáció által képes volt elengedni a szorongás, félelem, méreg, depresszió és bizonytalanság érzéseit. Ez hasonlóképpen van a hálával is. Ne várjuk azt, hogy életünk pikk-pakk jobbra fordul, minden álmunk valóra válik és megszűnik minden nehézségünk, hiszen ez nem ilyen egyszerű. Viszont tény, hogy aki elkezdi a fent említett módszereket napi szinten alkalmazni és gyakorolni, annak egy belső változás folyamata fog elindulni. Boldogabbak leszünk, könnyebben vesszük majd az akadályokat és megtanuljuk kezelni a frusztrációkat. Sőt, azoktól a rossz szokásoktól, tulajdonságoktól, érzelmektől is megszabadulhatunk, amiket Gautam Sziddhártha is említett. Fontos azonban a kitartás, hogy könyebb, vidámabb és nehezebb helyzetekben egyaránt erősítsük magunkban a gyakorlat fontosságát.

Sokszor, akárcsak egy meditáció alkalmával, a hála által kitisztulhat fejünk a sok kavargó gondolattól, esetleg választ is kaphatunk az addig megoldhatatlannak tűnő problémákra is. 

Emellett kisugárzásunk és önbizalmunk is kétség nélkül javulni fog. Addig elképzelhetetlennek tűnő lehetőségek is felbukkanhatnak (melyeket soha ne felejtsünk el megköszönni). Beleszerethetünk az életbe túlzott ragaszkodás nélkül, könnyebben elmerülhetünk a csodálatosban, a szépben. Ha valaki nagyon tudatos és becsületesen, hosszabb időn át végzi a gyakorlatokat, az illúzióktól is mentesülhet.




Negatív oldala tehát szinte nem is létezik annak, ha hálásak vagyunk, pozitív viszont megannyi. Akkor hát miért ne kezdjük éppen ma, éppen most a gyakorlást? 

"Hagyd, hogy mosolyod megváltoztassa a világot, de ne hagyd, hogy a világ megváltoztassa a mosolyod!"


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ünnepek

Perui utazásom

Tévhitek Peruról