Nőnap

​Bár a nemzetközi nőnap csak 1917 óta létezik hivatalosan (Magyarországon 1948 óta) mégis mára már majdnem olyan fontos ünnepként tartjuk számon, mint például az Anyák Napját. E nap megalakítását pedig leginkább olyan politikai demonstrációk megnyilvánulásainak köszönhetjük, melyeknek fő programja és pontjai között szerepelnek az olyan követelések, mint például a harc az egyenjogúságért vagy éppen a nők ellen elkövetett erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás, valamint a nőket érő családon belüli erőszak ellen való tiltakozás.

Személyes véleményem szerint manapság már szinte minden csak a politikáról szól, valamint az emberek szándékos megvezetéséről, sokszor sajnos olyan céllal, hogy a különböző vélemények ne férjenek meg egymás mellett, s ezáltal olyan ideológiabeli eltérések alakuljanak ki, melyek komoly személyes konfliktusokhoz vezetnek. Számomra egy elég megosztó téma például a feminizmus, azon belül is a 4. hullámú, jelenleg is tartó mozgalom; ugyanis sokszor azt veszem sajnos észre, hogy bizonyos elemeinek valódi értelmét szándékosan vagy sem, de jelentősen kifordítanak egyes egyének.

Szóval ahelyett, hogy ebbe mélyebben is belemennék, egy másik oldalról közelíteném meg a nőnappal kapcsolatos témáról való elmélkedésem, mégpedig úgy, hogy...

Mit is jelent valójában nőnek lenni?

Nőnek lenni, csakúgy, mint az életben sok más dolog is, egyszerre lehet áldás és átok. Az, hogy felfedezzük s felvállaljuk nőiességünket, egy egész életre szóló belső utazás, főleg egy olyan világban, mely a nemekről és szerepeikről ennyire torz képet fest. 

Én nem szeretek ott leragadni, hogy eldöntendő kérdésként tekintsek arra a modernkori dilemmára, hogy egy nőnek vajon a konyhában,  gyerekekkel van-e a helye; vagy pedig egy irodában, gyerek nélkül. Szerintem borzasztó egészségtelen ilyen hozzáállással megítélni másokat. Ha annyira hangoztatjuk, hogy milyen egy modern, felvilágosult korban élünk, akkor igenis rendelkezzünk egy olyan felfogással mely megengedi mindkét véglet szabadon és egymás mellett való létezését. Mert vannak nők, akik karrierépítésre szeretnének fókuszálni, s vannak olyanok, akik pedig gyermeket szeretnének nevelni, vannak akik pedig mindkettőt: s ettől még semmivel sem lesz valaki kevesebb, vagy éppen több. Én úgy gondolom, hogy a nőiesség fogalma magában hordoz egyfajta gyengédséget, empátiát s elfogadást. Ennek ellenére sajnos napról napra azt tapasztalom, hogy nagyon kevésszer alkalmazzuk ezen jó tulajdonságokat egymás felé, az irigykedést és ítélkezést pedig annál inkább. Ez rettentő szomorú, hiszen mégis miért kéne egymást a földbe tipornunk, amikor képesek lennénk támogatással feljebb emelni a másikat?

Lehet, hogy régimódi vagyok, de én abszolút hiszek a férfi és a nő archetipikus kettősségében, egy úgymond ,,szent egyensúlyban”. Szerintem igenis kiegészítjük egymást, legalábbis a legjobb esetben, s ennek elérése és fenntartása lenne a cél is egyben. Sajnos rengeteg neveletlen férfi él a mai világban, sokszor pedig visszaélnek hatalmukkal, de attól még ne feledjük el, hogy nem mindenki ilyen, s az ellenkező nem is mondhatna ránk csúnyákat. Ha egy férfit viszont pici kora óta lovagiasságra nevelnek, vagy legalább később megtanulja, rájön, hogy erkölcsileg ez a helyes út, akkor a nőiesség is végre tud virágozni saját pompájában. A két nem ugyanis soha nem tudna egymás nélkül létezni, s felesleges azért versenyezni, hogy vajon ki a jobb, vagy a hasznosabb, mert amíg nincsen egyensúly és harmónia a nemek által betöltött szerepek között, addig értelmes eszmecserét sem tudunk folytatni. Szerintem egyértelmű tény, hogy az esetek többségében igen világosan kijelenthető, hogy mely nemnek mik az erősségei és gyengeségei, és általában ezeket a tulajdonságokat egymás mellé állítva egy teljesen egyenlő mérleget kapnánk. 

A nőiesség szerintem belülről fakad, a külsőségek szinte mind felszínes dolgok. Rendelkezhetünk ugyanis a legszebb, legvonzóbb kinézettel, ha a belső teljesen üres. Én magamon úgy vettem észre, hogy azok a belső női tulajdonságok melyek alkalmazására folyamatosan törekedni kéne, azok a: kedvesség, határozottság, finomság, érzékiség, szeretetteljesség, támogatás, szenvedélyesség... Nőként szerintem képesek vagyunk sok olyan apró dolgot is meglátni, melyen a férfi szem lehet észrevétel nélkül átsuhanna. Emiatt figyelunk oda annyit a részletekre, s ha ezt a tulajdonságot például nem arra fordítanánk, hogy más nőtársaink “hibáit” kiemeljük, hanem hogy például bizonyos helyzetekben észrevegyünk addig meg nem látott igazságokat, akkor nagyon jól kihasználnánk ezen jellemvonásunk teljes potenciáját

Zárásképpen pedig még annyit tennék hozzá, hogy a minap pont azon gondolkodtam, hogy vajon mitől lesz jó példakép egy nő. Szerintem ha valaki sokat foglalkozik a belsőjével, s nem fél magának bevallani az esetlegesen rút igazságokat, akkor ezen önismereti folyamat során olyan pozitiv személyiségre, kisugárzásra tehet szert, hogy az mások számára is felemelő lehet. Ha egy nő tudja magáról, hogy mik a gyengeségei, miben szeretne fejlődni vagy változni, s nem másokkal hasonlítja össze magát, akkor biztosan egy magabiztos, intelligens, nyugodt, magából jó energiákat sugárzó személyként fogunk rá tekinteni. 

Ha viszont sajnos nem ilyen nők vesznek minket körül, akkor igyekezzunk minél inkább megtartani a moráljainkat és egy olyan eszmerendszert, hozzáállást kialakítani melyben elfogadjuk azt, hogy nőtársaink esetlegesen irigykednek ránk vagy ítélkeznek felettünk, hiszen valószínűleg még nem jutottak el életüknek azon pontjára, hogy beismerjék ezen viselkedésformák toxicitását. Mi viszont semmiképpen ne essünk abba a hibába, hogy hasonló mentalitást tanúsítsunk, húzzuk ki magunkat, állat fel, s egy mosollyal rendezzük is le az ilyen helyzeteket.

Egy szó mint száz, minden nőtársamnak szeretnék nagyon boldog nőnapot kívánni, s őszintén remélem, hogy megtanuljuk hogyan kell egymást támogatni, a jó irányba terelni, tiszta szívvel, önzetlenül, megítélések és lenézések nélkül. Hiszen lehet bármilyen egyensúly férfi s nő között, mi nők egymás között mindig is képesek leszünk megérteni, átérezni olyan dolgokat, melyeket az ellenkező nem nem feltétlen képes felfogni. Őrizzük meg tehát ezt a testvériséget, ezt a női erőt mely oly szorosan, spiritualis szinten köt össze minket és mindig segítsünk egymáson ahelyett, hogy ellenségeket keresnénk. ❤️