Vallás, inka mitológia, sámánok és Ayahuasca...

​Vallás

Peru lakosságának kb. 85-90%-a római katolikus. Ez nagy részben a spanyol hódítók általi befolyásnak és a 16. században érkezett misszionáriusoknak köszönhető. Az ország tagja a Katolikus Egyháznak, ezáltal spirituális vezetőnek hivatalosan a vatikáni pápát tekintik.

Szinte mindegyik városra jellemző, hogy a főtéren van minimum egy, még a hódítók által építtetett katolikus templom. (Ezeket a főtereket egyébként szinte kivétel nélkül ,,Plaza de Armas”-nak hívják, azaz ,,Fegyverek Tere” ugyanis ezeken a helyeken zajlottak a legfontosabb függetlenségi csaták). Ayacucho ilyen szempontból abszolút különleges, hiszen itt összesen 33 templom található, szimbolizálva Jézus életének éveit.

Bár a katolicizmus a jellemző az országra, itt korántsincs jelen olyasféle diszkrimináció Mária Magdolna ellen, mint Európa egyes részein. Sőt, kifejezetten kedvelik és nagy fontosságot tulajdonítanak neki.

Attól függetlenül, hogy a lakosság túlnyomó része katolikusnak vallja magát, az itt élők mindennapi életét mai napig jelentősen befolyásolja az Andoki hitvilág, az Inka mitológia. Rengeteg turistát valójában ez fogja meg Peruban, s bevallom engem is nagyon foglalkoztatott a dolog, már évekkel azelőtt, hogy tudtam volna, hogy egyszer elutazok ide.

Peru azon kevés országok közé tartozik, mely a történelem véres csatái és a hittérítések ellenére viszonylag sikeresen megőrizte a 21. századig saját hitvilágát. Valójában ha egyéni szinten vizsgáljuk a vallási beállítottságot, azt vehetjük észre, hogy egy teljesen szimbiózisban lévő egyvelegét kapjuk az Inka Mitológiának és a Katolicizmusnak. A legtöbb perui mindkét vallás ünnepeit, szokásait tartja, a kettő számukra abszolút nem üti ki egymást. Ez egy nagyon sajátos felfogásmód, őszintén lenyűgöző.

Inka mitológia

A katolicizmus és a kereszténység számunkra igen ismert, viszont az Inka mitológia annál egzotikusabbnak, távolibbnak tűnhet, ezért szeretnék róla írni néhány szót, hogy megértsük mégis mit miért hisznek a peruiak. Kezdjük tehát a legfontosabb istenségekkel:

~ Virakocha: a Teremtő, a mindenség istene.

~ Inti: a Nap istene, az Inkák által legjobban tisztelt istenség. Úgy tartották, hogy az Inka uralkodók egyenes ági leszármazottai Intinek.

~ Mama Killa: hold anya, a Hold istensége, Inti testvére és felesége, Virakocha gyermeke.

~ Apu: a hegyek istensége.. A Peruiak minden hegyre és hegycsúcsra Apu-ként tekintenek. Maszkulin aspektusokkal rendelkező ,,szellem-lényként” tekintenek rájuk. A sámánok állítólag rajtuk keresztül szoktak útmutatást kapni. Sokak szerint, egy többnapos zarándokúton az Andokban hallani is lehet őket, illetve ha valaki már jó ideje nagyon stresszes, rohanó életet él melyben nem leli boldogságát, úgy érezheti, hogy az Apuk hívják őt, hogy több időt töltsön a természetben, a hegyek közt. Néhány barlang és kőtömb is lehet Apu.

~ Pachamama: a Földanya, a termékenység istennője. Haragjában képes földrengéseket okozni. Ő befolyásolja a termést, a föld minden ajándékát, ezért őt különösképpen tisztelik. Érdekesség például, hogy ha stresszesnek, rosszkedvűnek érezzük magunkat, akkor azt tanácsolják hogy adjuk le ezeket a negatív energiákat a földnek. Ez ugyanis tiszta energia, amire a Földanyának szüksége van, minket viszont sajnos képes megmérgezni, mivel negatívként éljük meg. Ez esetben mezítláb sétálás a természetben (úgynevezett ,,grounding”) vagy mezítlábas jóga, meditáció is segíthet.

Egy másik, számomra meglepő jelenség volt például, hogy bármikor ha egy peruival koccintottam, én hű magyarként egyből beleittam poharamba, míg ők szinte kivétel nélkül mindig kiöntöttek egy kicsit a földre az italukból mielőtt belekóstoltak volna. Először nem értettem ezt a szokást, hogy mégis mi a probléma, talán nem ízlik nekik a bor? Majd beavattak, hogy ez egy nagyon fontos szokás náluk alkoholfogyasztás során, hogy először mindig adnak belőle a Pachamamának, amolyan hálaadásként, felajánlásként.

~ Urquchillay: az állatok védőistene, a juhászok hozzá imádkoznak. Az inkák úgy vélték, hogy sokszor láma formájában jelent meg.

~ Mama Sara: a gabonafélék istennője. Ahol természetellenesen sok kukorica nőtt, ott sokszor beöltöztették a növényeket Mama Sara-nak, köszönetet nyilvánítva ezzel az instenségnek.

~ Mama Qucha: a tenger istennője, a tengerészek hozzá imádkoztak a jó szerencséért.

~ Chas’ka: a hajnal és az alkonyat istennője, a Vénusz bolgyóval asszociálták.

~ Catequil: a viharok és a villámlás istene.

~ Ekeko: a gazdagság istene.

 Mint láthatjuk, nagyon erős kötelék van az istenségek, aspektusaik és a természeti elemek között. Ez fontos része az andoki néphiedelemnek, az emberek nagy százaléka ugyanis nagyon tiszteli a természetet.

Az említett istenségeken túl fontos még megemlíteni Manco Cápac nevét, akit számtalan legenda övez. Hogy ezek közül melyek igazak s melyek nem, azt sajnos elég nehéz eldönteni. Amit azonban bizonyosan tudunk róla, az az, hogy őt tartják az első Inka uralkodónak, az Inka Dinasztia megalapítójának. Számos szobrot állítottak neki, melyek közül rengeteget láthatunk Cuscoban és Punoban, ugyanis ez a két legfontosabb város az őt övező legendákra vonatkozóan. Bizonyos források szerint Manco Capac-ot Inti Napisten emelte ki a Titicaca-tóból, és ebben a régióban kezdte meg uralmát. Más források szerint ő Viracocha leszármazottja, és Cuscoban uralkodott, a városban melynek kecsua jelentése a ,,világ közepe”. (Egyébként sokan úgy vélik, hogy amint az embernek is a gerinc mentén elhelyezkednek a csakrák, úgy a Földnek is egyaránt, ezek közül pedig Cusco és a Titikaka tavat körülölelő térség pedig a Föld egyik legfontosabb csakrája).

Sámánizmus

Peruban fontos szerepe van még a sámánizmusnak is. Sajnos azonban az utóbbi időkben ez egy nagyon felkapott téma lett és emiatt megduplázódott a sarlatánok, csalók száma, szerencsére azonban mai napig léteznek igazi autentikus sámánok az országban.

Csakúgy, mint a Kelet-Ázsiai országokban jelen levő sámánizmusban, Peruban is úgy tartják számon hogy ezen szerep betöltése nem választható; ugyanis valaki vagy sámánnak születik vagy sem. Hogy miként ismerhető fel, hogy egy adott személyt vajon megajándékozott-e Isten ezen spirituális tudással s képességekkel, azt általában egy fiatal korban vagy esetleg fiatal felnőttként jelentkező komoly betegség jelzi. A sámánizmus úgy tartja számon, hogy a sámán (bár még maga sem tudja, hogy az) korán megbetegszik, általában a modern orvostudomány szerint akár egy gyógyíthatatlan betegséggel, amiből majdhogynem teljesen önerőből kell kigyógyulnia. Ez annyit tesz, hogy el kell vonulnia a családjától, falujától a legközelebbi erdőbe, ahol magányos meditációja közben megtanul figyelni a természetre, ami pedig cserébe segít neki a gyógyulásban. Ezáltal természetfelettinek tűnő képességekre tesz szert, s ha egyszer magát már meggyógyította, kötelessége visszatérni szülőhazájába, s a népét szolgálnia gyógyítással. Ez a sámán útja, feladata, és ez Peruban sincs másképp. 

A sámánizmus egyik elengedhetetlen eleme, hogy a sámán értsen a (gyógy)növényekhez, melyeket a szertartások alatt gyakran használ segítségként. A perui sámánok például tudnak olvasni a kokacserje leveleiből, ezt a titkos tudást pedig általában az előző sámán adja át nekik.

A kokacserje leveléből való olvasás hasonlóan működik mint a Tarot kártyák használata során való jövendölés. Megtudhatjuk belőle jövőnket vagy kérhetünk tanácsot, útbaigazítást. Persze ezek sosem olyan egyértelmű válaszok lesznek, mint amikre vágyunk, hanem szimbolikus, archetipikus jelentésekkel bíró megfogalmazások.

Sok sámán úgy kezdi a szertartást, hogy az elénk látszólag véletlenszerűen kiszórt levelekből olvasva, a múltunkról mesél el történeteket- ami logikus és racionális érvelések szerint lehetetlen, hiszen gyakran a ceremónia során találkozunk a sámánnal először életünkben, tehát nem tudhatna rólunk semmit. Ezzel a ,,képességgel”, azonban bizonyítja a híres helyi mondást, miszerint “a koka sohasem téved”. Nem egy ismerősömtől hallottam már, hogy csak kíváncsiságból ment el a szertartásra, nem tulajdonított neki különösebb fontosságot, majd húsz év múlva amikor visszaemlékezett a ,,jóslatra”, akarva akaratlanul be kellett látnia, hogy minden teljesült.

Olyan történetet is hallottam már, hogy valakinek a házában folyamatos paranormális aktivitás volt kicsi kora óta. Filmekbe illő jelenetekről számolt be nekem. Egy ponton a családot már annyira zavarta az egész szituáció, olyan elveszetteknek érezték magukat és féltették mentális egészségüket, hogy eldöntötték, hívnak egy sámánt, hátha ő többet tud mondani a helyzetről, esetleg képes lesz valahogyan segíteni. A sámán a már ismert leveleket hívta segítségül, hogy egy szertartás keretében felmérje a terepet, majd amikor kiderült, hogy a sillar-ból épült ház (ugyanis ez mind Arequipa-ban történt, a ,,ciudad blanca-“ban, ahol a házak többségét a jellegzetes fehér vulkanikus kőből építették) sajnos egy olyan szerencsétlen helyre lett építve, ahol több évtizeddel azelőtt eltemettek három embert, akik között olyan komoly konfliktus lépett fel, hogy a három eredetileg jóbarát közül egyikük meg is ölte a másikat. Ez volt a magyarázat arra, hogy a szellemek nem nyugodtak, állandóan piszkálták az ott lakókat.

A sámán végül szintén a kokacserjeleveleket, valamint egyéb természetes füstölőket (mint pl. fehér zsályát) használt fel a ház spirituális értelemben vett megtisztítására.. Azóta lenyugodtak a szellemek, s bár mai napig tapasztalhatóak furcsaságok, megmagyarázhatatlan dolgok, emberre szerencsére többé már nem ártalmasak.

Ayahuasca

Fontos említést tenni a sámánok által szintén gyakran használt főzetről, a hírhedt Ayahuascáról, a latin nevén: Banisteriopsis caapi indas növényből készült enteogén főzetet a helyiek évszázadok óta fogyasztják vallási, gyógyítási célokra. Nevének jelentése kecsuául: ,,a lélek indája”. Egyik fő hatóanyaga a Dimethil Triptamin, mely pszichedelikus hatást vált ki a szert elfogyasztó egyénben.

Peruban rengeteg Ayahuasca szertartást szoktak tartani, sok turista egyébként ezért is jön ide. Az utóbbi években a helyi üzletemberek felismerték, hogy hogyan lehetne még jobban kiaknázni ezt a lehetőséget, sajnos ezért van Cuscoban például annyi ,,sámán”, akik el akarják adni a programjukat, mindenféle (teljesíteni nem szándékozott) ígéretekkel (pl. ,,Ayahuasca szertartás a perui dzsungelben luxuskörülmények és extrém felügyelet mellett”- mely a valóságban valószínőleg egy mindentől távol eső romokban lévő faház falain belüli helyszínre, és, egy magát halálra unó, telefonozó ,,sámánra” utal- megtörtént esetek alapján!).

A valódi sámánokat szinte csak ismerősökön keresztül, ajánlással lehet megtalálni. Általában nem nagy városokban, hanem hegyekben, erdőkben, dzsungelekben, messzi tájakon élnek a természetben és emiatt (is) nem jellemző, hogy telefonon kommunikáljanak bárkivel.

A szertartást egyébként ugyanúgy ki kell fizetni, mint bárhol máshol a világon ahol engedélyezett az ilyesmi (pl. Hollandia), de korántsem kerül annyiba, mint a turistaközpontokban felajánlott árak. Sajnos a modern korban szinte minden pénzhez kötött, és a sámánnak is meg kell élnie valamiből, hiába még ha a legszerényebb életkörülmények között is él, tehát ha Ayahuasca ceremonián akarunk részt venni, akkor erre kell számítani. (A kokalevélből való olvasást egyébként legtöbben 1-5 sol közötti szimbolikus összegért végzik, de hallottam már olyat is, hogy felajánlásért, ,,növényáldozatért” cserébe, majdhogynem ingyen jósolnak (ezen legutóbbi eset alatt azt értem, hogy van aki csak virágot, néha nyers élelmet, de leggyakrabban valamilyen gyógynövényt kell adni a sámánnak ajándékba- valamit-valamiért alapon, az energia körforgása elvén működve).

Egy valódi ayahuasca ceremónián általában több, 5-10 ember vesz részt, azonban ez nagyon egy sámántól függő dolog, hiszen mivel ő vezényli le az egész ceremóniát, az ő felelőssége jó irányba terelgetni a résztvevőket, ezért neki kell tudnia, hogy hány emberrel bír el.

Az ayahuasca főzet, ha jól készítik el, leginkább egy savanyú, sáros teára hasonlít. Az, hogy a pszichedelikus szer kiből mit vált ki, az egyénenként nagyon eltérő, óriási mértékekben függhet attól is, hogy éppen hol tartunk az életünkben, merre akarunk tovább haladni, milyen félelmeink vannak, mik történtek velünk az utóbbi időkben (vagy akár régebben) amik nagy hatást gyakoroltak ránk. Ezért az élmény személyenként különböző. Van, akinek maga a pokol, és csak a kijózanodás után jön rá, hogy miért kellett az adott szörnyű dolgokat átélnie szellemileg, illetve, hogy mit akart neki mutatni az Ayahuasca szelleme (az ilyen esetekben például sokat segíthet egy tapasztalt, gyakorlott sámán).

Percekkel a szer hatásának kezdete előtt jelentkezhet hányinger, ásítás, van aki pedig könnyezik. Ezek mind annak a túláradó energiának a test által való automatikus levezetése melyet a szer vált ki, szóval nem kell ezektől megijedni, teljesen természetes reakciók (a profin felkészült termekben minden személy saját jógaszőnyegéhez a meleg, biztonságot adó pokrócokon kívül be van készítve egy kis lavor, nem véletlenül).

Ne felejtsük el, hogy az igazi sámánok van, hogy spanyolul sem beszélnek, néha csak kecsuául. Persze legtöbb esetben mind a két nyelv ismeretes számukra, de az angollal jobb, ha nem számolunk. Ha valakinek kényelmetlenséget okoz, hogy esetlegesen nem tudja kifejezni problémáit egy ilyen helyzetben, készüljön fel előre legalább egy minimalis nyelvtudással; illetve van egy másik lehetőség is, egy fordító meghívása némi plussz összeg fejében. (Egyébként ha megbízható szervezeteken keresztül foglalunk időpontot a szertartásra, akkor általában alapból biztosított a fordító jelenléte).

Ha valakit nagyon érdekel ez az élmény, azt javaslom, hogy mindenképpen gondolja át kétszer, ugyanis nem egy olyan dolog amit a legtöbb ember szórakozásból csinálna. Ez egy nagyon meghitt, mélyen vallásos, spirituális esemény, mely arra kellene hogy szolgáljon, hogy lelkileg-testileg gyógyuljunk, a szőnyeg alá besepert traumákat pedig felszínre hozzuk, hogy végre megbírkózzunk velük, valamint hogy ne állítsunk magunk elé akár tudatosan akár tudatalatt kreált határokat. Az élmény abszolút meghökkentő lehet, ezért mindenképpen tiszta elmével, lelkileg felkészülve, kiegyensúlyozva kell megjelenni a szertartáson. A fogyasztott mennyiségtől és a szellemi beállítottságtól függően eltérőek lehetnek a látomások, de nem kizárt az sem, hogy úgy éljük meg a főzet hatását, mintha szó szerint meghalnánk. Persze ez csak egy spirituális, jobb esetben ,,egó-halál”, ezért bajunk nem eshet, viszont az adott pillanatban agyunk nem tesz különbséget, ezért abszolút valódinak éljük meg.

Végszónak pedig ehhez a részhez még egy érdekes perui mondát szerettem volna megemlíteni, mégpedig azt, hogy bár úgy tartják számon, hogy sámánnak születni kell, rengeteg legenda létezik olyan emberekről, akik Isten által a megvilágosodás útjára tértek, nem is akárhogyan: háromszor beléjük csapott a villám. Ezt a jelenséget szinte egész Peruban ismerik, mégis alig esik róla szó. De létezik egy másik elterjedt legenda is, miszerint ha valaki kutyacsipát ken szemhéjára, látni fogja a szellemeket, nem csak az ember által normális esetben szemünk által felfogott mindennapi világot.